Barna gyűrűstinóru (Suillius luteus)

Termésideje: Nyáron és ősszel fordul elő.
Előfordulási ideje:
Néha tömegesen jelenik meg, kizárólag a fenyvesek talaján.
Alakja:
A fiatal egyedek púposan domború, később ellaposodó kalapúak. Kalapja alján a csöves termőrét5eg szűk pórusú, világossárga. Tönkje rövid, fiatalon fehér, majd barna, ibolyabarna gallérral díszített.
Színe:
Kalapja barna, inkább csokoládészínű, nyálkás, ragadós, szárazon fénylő. Húsa puha, sárgásfehér, kellemes ízű és illatú.
Felhasználása:
Mindenféle gombaétel készítésére alkalmas, de előtte kalapbőrét húzzuk le! Szárításra nem ajánlatos a gyenge húsa miatt, de nedves tartósításra jól megfelel.

Barna érdestinóru

Jellemzői: Könnyen felismerhető igen hosszúra nyúlt, szürke tönkjéről, amely apró fekete pikkelyektől érdes. Kalapja félgömb alakú, domború. Színe világos- vagy sötétbarna, gyakran fehéres, sárgás, szürkés- vagy feketésbarna. Felülete sima, kissé tapadós. Bőre a kalap szélén többnyire túl ér, a kalap húsáról nem húzható le.
Termőrétege csöves, jellegzetesen világosszürke, idős korban barnásszürke, sötétszürke. Likacsai aprók. Aránylag vastag termőrétege a kalap húsáról könnyen leválasztható.
Tönkje hosszúra nyúlt, felfelé kissé vékonyodó. Színe szürke, és a felületét kiálló feketés pikkelyek borítják, ettől a felülete érdes, mint a fareszelő. A pikkelyek olykor hosszanti sorokban rendeződtek.
Húsa a kalapban igen vastag és puha, a tönkben viszont kemény. Színe szürke, megtörve vagy elvágva sötétedik, kékes, lilás, végül feketés lesz. Főzve és szárítva megfeketedik.
Íze és szaga enyhén kellemes, nem jellegzetes.
Előfordulása:
Különféle lombos erdők talaján, nyíltabb füves részeken, főleg nyírfák és gyertyánfák alatt, helyenként igen gyakori. Nyáron és ősszel nagyobb mennyiségben is gyűjthető, eléggé közismert, jó, ehető gomba.
Hasonló fajták:
A barna érdestinóru igen könnyen felismerhető hosszúra nyúlt, szürke, fekete pikkelyektől érdes tönkjéről, valamint a többi tinórutól elütő színű, szürke termőrétegéről. Húsának feketedése is éppen a jól ehető tulajdonságát jelzi. "Hozzá hasonló mérgező gomba nincsen"! Ugyancsak jó, ehető gomba a vele rokon "vörös érdestinóru", amelynek a kalapja élénk rozsdavörös színű. Ez a fajta főleg az alföldi erdőkben és fasorokban, a nyárfák alatt, helyenként olykor tömegesen terem.

Bimbós pöfeteg

Jellemzői: A gömbölyű vagy fordított körte alakú, zárt termőtestű gombák leggyakoribb fajtája. A galambtojásnál ritkán nagyobb, legtöbbször magányosan fejlődő termőtest feltűnően fehér, idős korban azonban többnyire megbarnul. Felülete korpás-szemcsés, apró tüskés pikkelyekkel borított, de ezek a szemcsék könnyen letörlődnek, ezért sokszor teljesen sima.
Belül eleinte tömör, később a termőtest belsejét kitöltő szövedékben fejlődő spóráktól portömeggé válik. Ez a por az érett gomba tetején keletkező nyíláson - ha a termőtestet nyomás éri -, mint egy kis füstfelhő távozik a gombából. Erre mondják népiesen, hogy a gomba "pipázik". Húsa rugalmasan puha, eleinte kócszerű, és sajtszerűen vágható. Kezdetben hófehér, később megsárgul, és vizenyős lesz, végül száraz, barna portömeggé válik. Fiatal korában jellegzetesen aromás írű, szaga kissé retekre vagy karbidra emlékeztető. Elkészítve ízletes, de csak addig szabad felhasználni, amíg a kettévágott gomba belseje fehér, mert megsárgulása után rossz ízű lesz. Igen jól szárítható is, s felszeletelt pöfeteggomba szárítmánya szép fehér, és aromásan jóízű.
Előfordulása: Erdőben, réten, legelőn, kertekben, nyáron és ősszel mindenfelé igen gyakori, sokszor körben ("boszorkánykör") is nagy mennyiségben terem. Gyűjtéskor ajánlatos azonnal kettévágni, mert leszedés után a belseje hamar megsárgul, és használhatatlanná válik.
Hasonló fajták: A bimbós pöfetegeknek több rokona van, amelyek ugyanolyan jó, ehető gombák. Valamennyi gömbölyű vagy körte alakú, és kezdetben a belsejük fehér, szeletelhető. Idős korban minden pöfeteg belseje sötét portömeggé érik. Közülük külön említést érdemel az "óriás pöfeteg", mert rendkívüli méretű - általában dinnye nagyságú, - de nemritkán fél méter átmérőjű is lehet, ily módon igen jelentős élelemanyagot nyújt. Felismerésében nagy könnyebbséget jelent, hogy a pöfetegek között mérgező nincsen. Velük összetéveszthető, nagyjából gömbölyded alakú, súlyosan mérgező gombafajta csak az "áltrifla", ez azonban igen kemény húsú, kívül rozsdabarna, barna, kettévágva pedig a belseje már fiatal korban sem fehér, hanem szürke, később pedig fekete lesz. Sajnálatos módon sűrűn tévesztik össze a kisebb termetű pöfetegekkel. Ajánlatos végül arra is figyelni, hogy éppen a "gyilkos galóca" fejlődő fiatal termőteste is, amíg a teljes burokban van, gömbölyű és fehér, tehát pöfetegeknek lehet vélni. Kettévágva azonban azonnal látható a burokban kialakuló kalapjának és tönkjének rajzolata.